Igen,igen!
Mivel az utóbbi napokban, hetekben egyre melegebb lett az időjárás, sőt számomra már szinte hőség van, így el kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan is tudnám magam hűsíteni, lehűteni.
Persze eddig is voltak egyszerű praktikák, mint a bundám bevizezése, vagy nedves törölköző, de ezek nem olyan finomak!
Így elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehetne egyszerre hűsítő, és finom...... Hát a fagyi!!
Sziasztok!
Rég nem írtam nektek, szánom-bánom is a dolgoz, de egyrészt el voltam foglalva a szobatisztaságra való törekvéseimmel, valamint rámtört ez a tavaszi fáradtság, így nem volt sok kedvem még írni sem.
Viszont amit mindenképp meg kell veletek osztanom, az az első találkozásom az úgynevezett "Macska" kategóriába sorolt lénnyel.
Ma reggeli sétánk alkalmával a szokásos körünket jártuk, ám mivel az út feléig nem volt kedvem kakilni, Gazdi úgy döntött, hogy jobban beenged a házak közötti füves területekre, hátha a zöld látványa elősegíti, hogy megjöjjön nekem az "ihlet".
Nos az nem jött, viszont a második ház között furcsa, eddig ismeretlen állat szagára lettem figyelmes... Nem láttam, csak éreztem a szagát, jelenlétét, így egyből a szag forrását keresve indultam felfedező útra a zöldben. Pár méter után Gazdim már észrevette ezt az állatot - jó neki, sokkal magasabb, mint én, úgy nem nehéz - és felhívta figyelmem, hogy "arra van, ott".
Nem sokat kellett keresnem, hamar megláttam, és szemkontaktust létesítettem az eddig ismeretlen lénnyel. Nem reagált a szemkontaktussal végrehajtott kapcsolat-teremtésemre, csak feküdt a fűben. Voltatok már úgy egy teljesen ismeretlen emberrel, mikor előszőr meglátjátok, hogy úgy érzitek, már ismeritek valahonnan?? És úgy hogy már előre tudjátok, hogy nem lesztek örök barátok??
Nos, én pontosan így voltam ezzel a "macskával". Nem találkoztunk még, nem is ismertem, de éreztem a zsigereimben, hogy nem leszünk jóbarátok, sőt, inkább egy ellenséges kapcsolat felé haladunk, ami minden pillanatban csak erősödik. Elindultam hát, kicsit óvatosan, hogy közelebbről is megnézzem magamnak.
Ekkor jött az első reakció, egy vicsorítással egybekötött fújtatás, egy "feláll a hátamon a szőr" jelenség kíséretében. Hátra is hőköltem, mert nem vártam ilyen reakciót, de hamar viszonoztam egy kicsit bátortalan, de annál mérgesebb morgással. Nem hatotta meg az idegen lényt, de mivel nem tudtam felmérni teljesen az erőviszonyokat, így nem vállalkoztam egy közelharcra. Gazdim erre kicsit odatoppantott a macskának, aki megugrott, és az arcvonalat egyből egy lépéssel hátrébb tette!
Ezután kb a következő párbeszég hangzott el Gazdi és köztem:
Zs: - Ejha, mondom!! Így megy ez? Akkor te most velem vagy Gazdi!
V: - No? Megnézzük magunknak? Gyere szépen...
Zs: - Na menjünk és kapjuk el, de azért jobb ha te mész előre!
V: - Gyere, menjünk utána! (ekkor a macska eliramodott, és 3-4 méterrel arréb állt csak meg, mi meg utána..)
ZS: - Na gyere , te macska! Nomivan? most már nem akkor a szád? Gyere csak, haverommal elintézünk, most legyél olyan kemény!
V: - Nna gyere, menjünk.... mert még jól megcibál téged! Megmutattad neki :-D
Zs: - Engedj! Ne húzz már el! Menjünk már vissza, kapjuk el!
Sajnos nem mentünk vissza, de még egy házzal arréb is vissza-vissza fordultam, hátha előbukkan a ház oldalánál, de nem volt mersze!
Szóvel így összességében elégedett voltam ma reggeli tevékenységemmel!! Remélem ti is így vélekedtek róla!
Múlt héten eljött az első olyan alkalom, mikor is teljes testet érintő fürdetésen kellett átesnem. Mi tagadást, nem élveztem, hogy is élveztem volna, mikor a sima lábmosást is alig akarom kibírni, nemhogy még azt, mikor tetőtől talpig csurom vizes vagyok.
De nagynehezen sikerült gazdiéknak megfürdetni, jó illatom is lett, viszont sok idő kellett hozzá hogy a teljes bundám megszáradjon, így sokáig így néztem ki:
Gondolom, látszik a harag és sértődöttség az arcomon. Azóta megbékéltem velük, annak ellenére, hogy két napra rá nyakig mocskos lettem egyik sétánk alkalmával :-D
Nemsokára képes riportom következik Sopronból, mivel a hétvégén ottjártunk..
Tudom, mostanában nem írtam nektek semmit magamról, így összegezném, hogy mik is történtek azóta.
Iskolai tanulmányaim rendben mennek, a Tanárnéni teljesen meg van velem elégedve, sőt nem is igazán érti, hogy mit keresek itt, hiszen minden alapvető dolgot tudok már, és nyugodtan felsőbb osztályba léphetnék. Kutyusokkal még nem játszom rendesen az igaz, de mivel a suliban is egyedül vagyok, így ezt ott nehéz gyakorolni.
Szobatisztaságra való nevelésem is halad(gat), minden reggel és délután is lemegyünk sétálni. Igaz Vityának nem igazán tetszik ha 5 helyett 4:20-kor kelek, de ez van. Nincs órám. Mostmás ugyanúgy meg a pisi és kaki odakinnt is, mint idebent :-D Bár néha több időbe kerül kinnt, de addig nem mehetünk haza, amíg nem végeztem :-S
Elkezdődött a fogzásom is, amit úgy vettünk észre, hogy kiesett az egyik kis rágófogam, amit Jucus Gazdi megtalált, és azóta is becses kincsként őriz :-D Végül is nekem már nem kell....
Kezdek rendesen kamaszodni is, ami nem azt jelenti hogy feleselek, vagy nem fogadok szót, hanem hogy mint a Skynet kezdek öntudatra ébredni, és próbálom magam felfedezni, valamint látványosan többet "huncutkodok" a plüssállatokkal is :-D
Gazdiék remélik hogy nem lesz kóros.
Hétvégén elmegyünk Sopronba, remélem tetszeni fog, még sohasem voltam ott.... bár ha belegondolok, még nagyon sok helyen nem voltam, de mindegy. Ha minden jól megy, akkor majd végigalszom az utat, mint ahogy mindigis szoktam.
nna egyenlőre most ennyit, mert már vár a plüssmacim! :-D
Ma érkezett el az a nap, mikor Gazdiék elvittek kutyaoviba. Nem is tudtam, hogy már hetek óta beirattak engem, így meglepetésként ért, mikor a kocsikázás után egy teljesen új helyen találtam magam. Mégpedig a 4Tappancs székesfehérvári telepén.
Mivel kicsit korábban érkeztünk, így volt idejük Gazdiéknak elintézni a parírügyeket, és kifizetni az ovi díját.
A nagy szél ellenére, és annak ellenére hogy egyenlőre csak mi voltunk, bementünk a kijelölt területre, ahol alaposan felmértem a terepet, amíg ak oktatók pihentek:
Terepszemle közben játszottunk keveset az oktatók kutyusaival, főleg a szép border-collieval:
Nagyon sok mindent tanultunk, annak ellenére hogy jelenlegi tudásom - hogy ülök, fekszem, pacsit adok kézjelre és/vagy vezényszóra - imponált nekik. Tanultuk hogy nem kell megijedni ha idegen helyeken kell leülni, vagy lefeküdni:
Tanultuk azt is hogy nem baj ha idegen helyeken kell átkelni, mert az sem valami rémísztő:
Tanultuk, hogy néha át kell ugranunk dolgok felett, hogy tovább juthassunk:
Tanultuk hogy hogyan keljünk át a nehezebb terepeken:
Végül azt is tanultuk, hogy néha bizony egy alagúton is keresztül kell menni hogy célunkat elérjük:
Annak ellenére hogy sajna csak egyedül voltunk, a Tanárok ugyanolyan lelkesedéssel, és elszántsággal tanítottak bennünket, mintha tucatnyian lettünk volna, szóval le a kalappal előttük.
Mi pedig sokat tanultunk , és jól elfáradtunk.
Ezennel megszakítom adásunkat, hogy örömmel jelentsem be nektek, hogy Óriási áttörést sikerült elernem a szobatisztaság felé vezető igen rögös úton.
Történetesen azt, hogy a mai séta vége felé, mikor a gazdiék már rég letettek arról, hogy én valaha is kakilok a szabadban, váratlanul pózba vágtam magam, és elvégeztem nagydolgom!
Nem kis örömet okozva Gazdiéknak ezzel! Szóval, kutyipajtik, csak Hajrá!!
Úgy néz ki, hogy kezd nálam megtörni a jég, már ami félénkségemet illeti a játszótéren. Vasárnapi sétánk során már bontogattam szárnyaim, és futkároztam párat, de nem a többi kutyussal, hanem csak egyedül, tőlük megfelelő távolságban. Ehhez képest tegnap, mint akit kicseréltek:
Persze az elején egydül voltunk Gazdiékkal, így bemelegítettünk egy kis bot-dobálással, illetve igyekeztek megszerezni az általam birtokolt botot. Énsem voltam rest, s mint a kép is tanusítja, igyekeztem visszaszerezni ami az enyem.
az elejen egyedül is rohangáltam, és bár így is jól éreztem magam, jól jöttek vére az ismerős játszótársak:
Nem én vittem a prímet természetesen, de próbáltam velük tartani a lépést.
Néha futottam, mint a mérgezett egér, néha kocogtam, mint egy rutinos öreg róka.
És most is volt új arc a placcon, persze velük azért félénk vagyok:
A séta végén elégedetten ültem a fűre, hiszen sokat fejlődtem, és Gazdiék is joggal voltak rám büszkék.
Este pedig ki voltam nyúlva teljesen, a kiadós szaladgálás miatt:
Egy kis frissítő infó, mivel mostanában nem írok olyan sokat. Ennek oka, hogy sokat vagyok kinnt a szabadban, amikor csak tehetem, elviszem Gazdiékat sétálni. Persze még mindig én megyek elől, szinte húzom őket, mert szegénykéim nem tudják merre kell menni.
Minden alkalommal rendesen pisilek kinnt a szabadban, ahogy kell, igaz ennek ellenére otthon is, de mindegy.
És végül íme néhány új portré rólam:
Végül egy link ahol a legszebb képek megtekinthetőek nyagyban is:
www.flickr.com/photos/vbecz/sets/72157625910811948/
Régóta nem írtam nektek, ennek két oka van:
Egyrészt még kisebb problémák voltak a bűzmirigyemmel, amik szerencsére orvosolva lettek egy kis krémazés segítségével, amit naponta 2x kapok. Bár helyette most kicsit sok kullancsirtó ment egy helyre, a nyakamon, így most attól veszek meg, hogy viszket...
A másik dolog amiért kevesebbet írtam, hogy a jó idő beköszöntével több időt töltök kinnt a szabadban, ahol jelentem már rendszeresen pisilek, igaz kakilás még nem jött össze - gazdiék legnagyobb bánatára - de sebaj.
És hogy miért vagyok szabadon, illetve szabadlábon? Mert pár napja már póráz nélkül is szaladgálhatok a parkban, persze csak akkor ha nem támadnak be hülye arrajáró emberpalánták..
Itt éppen a többi kis kutyussal játszom, vagyi egyenlőre még csak menekülök előlük, ők meg megpróbálnak elkapni :-S
Ennyire örülök, hogy szabadon vagyok....
Itt pedig nem tudni miért, de "földet túrom, röff,röff,röff...."
Történt egyszer - pár napja - hogy gazdikáim észrevettek egy furcsa jelenséget, amit én kezdtem el produkálni.
Mégpedig azt, hogy míg ülő helyzetben voltam, a hátsó lábaimat felemelve, az első mancsaimmal vonszoltam magam előre, ennek köszönhetően a fenekemet húztam a talajon. Ilyesmit természetesen szokás látni, más kutyusoknál is nagydolog végzése után, jómagam is szoktam ezt, mint előtte kicsit, mint pedig utána is kicsit.
Ez azonban más volt. Pár napja kellemetlen érzésre lettem figyelmes a hátsó fertályamnál, és ezt az érzést a fenti tevékenységgel próbáltam orvosolni. Néha még harapdálni is próbáltam a popóm, de mivel csak a combom értem el, így ez hatástalan volt. Ritkán fájdalom hasított belém, ekkor fel-fel vakkantottam, mintha valaki a lábamra lépett volna, de erről szó sem volt.
Ezek a dolgok lettek gyanúsak Gazdiéknak, És Roland Doktorbácsival történt konzultáció után kaptam mégegy féreghajtót, hátha megint van egy kis féreg bennem - itt megjegyzem, eddig nem voltam férges, de 1 hónapig nem kaptam, mert tünetmentes voltam, de a mostani oltást követő féreghajtás után sajnos jöttek belőlem - de ebből a szempontból tünetmentes voltam.
Ekkor jött a B-verzió, ami szerint ha nem féreg, akkor valószínű, hogy a kis bűzmirigyem telt meg, és emiatt vannak a tünetek. Csütörtökön el is vittek délután Dokibácsihoz, aki szakszerűen elvégezte a kis bűzmirigy "tisztítását".
Legyen annyi elég, hogy aki azt hiszi, hogy a popón keresztül végrehajtott hőmérőzés kellemetlen dolog, akkor azoknak még nem nyomták ki a bűzmirigyüket!
Az eljárás maga kb 15-20 másodpercig tartott, de úgy sírtam, mint akit éppen most nyúznak. Szerencsére még időben jöttünk, mert teljesen fel volt telve a Doktorbácsi szerint, viszont még megfigyelés alatt kell hogy legyek az elkövetkező napokban, mert ha még hétfőn is folytatom a popóhúzást a földön, akkor vissza kell vinni a Dokihoz.
A múltkori kutya IQ teszt óta már minannyian tudjuk, hogy én egy okos kis kutyus vagyok, és valóban: 13 hetesen már tudok parancsra ülni, feküdni, hallgatok a nevemre, hívásra jövök, és hallgatok a "marad" parancsra. Persze csak akkor ha például séta közben nem jön ember, mert akkor sehall-selát Dömötör.....
De ugye mindennek megvan az ára. Éppen ezért álljon itt néhány videó annak bizonyítására, hogy az oktatásból, tanulásból is megárthat a sok:
Első alkalommal megcsinálom a feladatot úgy, ahogy kell:
Második alkalom: Már automatikusan lefekszem.... kell a kaja :-D
Harmadik alkalommal már a hívó szóra is lefekszem :-S
És a negyedik alkalom, amikor is végleg beteszem a kaput gazdiéknak:
Úgyhogy innen üzenem a kedves gazdiknak, hogy azért az okításnak is megvannak a maga veszélyei!
Keddi napon, hasonlóan a hétfőihez, kimentünk sétálni, és mind gazdijaim által, mint a többi gazdi által is észrevehetően kevésbé parázok a többi kutyustól, sőt, már szinte kíváncsi is vagyok rájuk.
Eltekintve attól az egy-két idegbeteg kutyustól, akinek - Cesar Millan óta tudjuk - a gazdija is idegbeteg a többiekkel elég jól megvoltam...
Igaz hogy azért még előfordult hogy szaladtam gazdiékhoz, hogy "félek, vegyetek fel"..:
Ismét következzék egy kis képes beszámoló a hétfői napról.
Hétfőn úgy döntöttünk, hogy sétálunk egy nagyot, mely során lemegyünk megint a régi strand helyére, hátha megint találkozunk kutyusokkal, és megnézzük hogy viselkedem velük, s ha netalántán még ürítek is valamit, az csak hab lesz a tortán.
Ami a sétákat illeti még elég kimerítő nekem, mert mindent meg szeretnék kóstólni - papírt, csikket, minden falevelet, és gallyat - ami igen nehéz, mivel Gazdiék nem engedik a cigicsikkek és egyéb dolgok megrágcsálását.
Az tovább nehezíti a sétát, hogy mint a részeg cápa cikk-cakkban haladok , hogy mindent jól meg tudjak nézni-szagolni, agy legalább 3x akkora utat sétálok be mint kellene.
Sajnos hétfőn annak ellenére, hogy kétszer is sétáltunk, mindkétszer bepánikoltam a többi kutyustól, mégis sikerült kétszer is pisilnem odakinnt, ami nagy örömet okozott Gazdiéknek, és néhány jutalomfalatot nekem:
A nap végére, a két hosszú és sikeres séta eredményeképp szó szerint kinyúlam:
Nem olyan baljóslóan telt a hétvége, mint ahogy hangzik. Valójában csak arról van szó, hogy 4 napot töltöttünk együtt Gazdiékkal.
Szombat reggel gyönyörű nap virradt ránk, így mindhárman felkerekedtünk, és nekivágtunk az ismeretlennek. Vagyis csak nekem volt ismeretlen Balatonfüred, nekik nem. Az út elég csöndesen telt, sokat nézelődtünk kifelé az ablakon, olykor még el is szundítottam. Csupán a tűző napfényt nem szerettem, ami sokszor a szemembe világított.
Amint kiszálltunk a kocsiból, nekilódultam a világnak. Orrocskám serényen dolgozott, mint valami ipari porszívó, s harajtam múlik, akkor minden falevelet, minden egyes gallyat, és kavicsot végigkóstolgatok egyenként. Hosszú lett volna, de Gazdiék kontrolláltak folyamatosan, főleg amikor olyant vettem a számba amit szerintük nem kellett volna.
Szerintük néha rosszabb vagyok mint egy gyerek:-S
Nagyok sok érdekes és új dologgal találkoztam ott. Voltak új kutyusok - akikkel egyenlőre még nem merek barátkozni, félek tőlük - , sok ember, hatalmas víztócsa (Balaton), nádas, és sok-sok kacsa. Érdekes szaguk volt, és nagyon fura hangokat adtak ki, fel is keltették a kíváncsiságom rendesen:
Kb három-négy órát voltunk ott, amialatt mindhárman jól elfáradtunk. Sajnos ennek ellenére nem voltam hajlandó sem pisilni, sem kakilni odakinnt. Sebaj, majd ennek is eljön az ideje.
Hogy minél jobban szocializálódjak, Gazdiék eldöntötték, hogy hívhatok vendégeket. Ennek örömére két közönségtalálkozót is tartottam itthon.
Az egyiket múlt hét csütörtökön, amikor is eljöttek Gazdiék barátai, Andicica és Ruficica. Mit mondjak mindkettőjük elég szimpatikus volt az első pillanattól, amit heves csóválással, és sok-sok nyalogatással fejeztem ki - bár mindenkit így fogadok :-D
Nos Cicáék elég jól elvoltak velem, és viszont. Jó sokat játszottunk, közösen cibáltuk a hódomat, Rufi szinte alig akarta odaadni, így kemény harcok árán tudtam csak magamnak megszerezni. Jól meg lettem dögönyözve, ahogy egy ilyen közönségtalálkozón kell :-D
A másik találkozó Szombaton volt, amikor is Gazdiék rokonai jöttek el, Laci és Orsi. Ők már kicsit visszafogottabbak voltak, nem játszottak velem annyit, kivétel, hogy Lacinak sikerült az öléből jól leejtenie. Szerencse, hogy kemény kutyus vagyok, mint a Gazdiék, így nem lett semmi bajom. Hiába... gyúrós családba születni, tudni kell :-D
További közönségtalálkozók hamarosan.
Néhány szösszenet azelmúlt napok terméséből:
Szerda reggel Gazdiék készülődtek, hogy elinduljanak dolgozni, s Vitya-gazdi aznap vitte volna magával a sporttáskát is, amit sajnos csak az előszoba padlójára tudta letenni, amit én azonnal be is támadtam :
Még akkor sem zavartattam magam, mikor már lóbálták a táskát, sajnos emiatt mozdultak be a képek is :-S
Tegnap este eljött a vacsora ideje, és mielőtt megkaptam volna az esti kaját, az alábbi rövid párbeszéd zajlott le:
Vitya: - No amíg ez a kis Pokolfajzat eszik, majd összepakolok gyorsan!
Jucus: - HAHAHAHA!.. Amíg eszik, annyit sem tudsz kimondani, hogy: Kvidics!
És mivel nagyon éhes is voltam, és újabban habzsolok is, így Jucus-gazdinak lett igaza, mert mire Vitya bármit is mondott volna, már jöttem is vissza a nappaliba! :-D
És amit reggel kifelejtettem:
Gazdiék csináltattak velem kutya IQ tesztet, mivel az most menő :-D
Egy másik kutyás blogról, ami itt elérhető: http://kutyajo.blog.hu/2007/11/14/milyen_okos_a_kutyad
És az alábbi eredménnyel végeztem:
1. feladat: 1 pont
2. feladat: 3 pont
3. feladat: 5 pont
4. feladat: 4 pont
5. feladat: 5 pont
6. feladat: 5 pont
7. feladat: 5 pont
8. feladat: 5 pont
Összesen: 33 pont, ami azt jelenti hogy fiatal korom, és makacsságom ellenére egy igen okos kutyus vagyok :-D
A hétvégén kicsit enyhébbre fogta magát az idő, ezért Gazdiék úgy gondolták, ideje felkerekedni, és kicsit több időt tölteni kinnt, ezáltal is ösztönözve arra, hogy ne odabent végezzem a dolgom, hanem a szabadban.
Erre vajmi kevés hajlandóságot mutattam, hiszen ki ne szeretné inkább bent a melegben végezni a dolgát - véletlenszerűen kiválasztott helyen - amikor csak szeretné "az ember". De gondoltam menjünk, hiszen rég voltam kinnt énis, így első utunk egy boltba vezetett, ahol kaptam egy szép tavaszi mintázatú hámot:
Itt megjegyezném, hogy kaptam egy szép új nyakörvet is, mégpedig azért mert a régi nyakörvem már teljesen cafatokban volt - ROGZ márkájú nyakörvet nem ajánlok senkinek ezért - a nyak -és fülvakarások miatt.
De az új felszereléssel meg voltam elégedve, így neki is vágtunk a városnak. A sok séta, és szaglászás után elértünk a régi uszoda területére, ami most egy kissebb parkként üzemel. Mivel Gazdiék tudták, hogy sokan hozzák ide kutyáikat, így remélték hogy itt találkozhatok végre más kutyusokkal is.
Első találkozásom elég érdekesre sikerült, egy eléggé túletetett szafaládé kutyával. Tudjátok ez az a fajta, ami hasonlított valamikor egy tacskó féle keverékre, de a gondos zabáltatás miatt úgy elhízott, hogy menni is alig bír. Nos mivel a levegőből még nem szagoltam ki jelenlétét, így érthetően inkább a földi szagokkal voltam elfoglalva, mígnem hirtelen azt vettem észre, hogy valami, vagy valaki szaglássza a hátsóm.
Mit mondjak, ilyennel még nem találkoztam. Gyorsan meg is fordultam, hogy megnézzem magamnak azt a valamit/valakit, aki ilyenre vetemedik. Olyan jól, és olyan hirtelen sikerült megfordulnom, hogy orrunk szinte öszeért, és abban a pillanatban szinte megállt a levegő. Néztük egymást egy-két másodpercig, majd mikor bemozdultam, a virsli olyan frászt kapott, hogy egyből hátraszaladt 2-3 métert. Először nem értettem, hogy mire ez a nagy para részéről, de miután nem akaródzott neki közelebb jönni, csak messziről vakkantot bátortalanul, így örömmel konstatáltam, hogy KIRÁLY VAGYOK!
Miután megnyertem ezt a kis meccset, folytattam kis sétámat a parkban, gondolván hogy "Ugyan, ki lehet itt ellenfél nekem?" Nos ekkor jött két újabb gazdi, két nálam sokkal nagyobb kutyussal. Az egyik egy hét hónapos Angol szetter, a másik egy kicsit idősebb németjuhász volt. Először szerettem volna megismerkedni velük, ugyanúgy, mint az előző kutyussal, gondolván, hogy ezek is biztos olyan gyámoltalanok lesznek, de miután a Németjuhász nagyon fente rám a fogát, hamar meggolndoltam magam, és inkább farkam behúzva visszaiszkoltam gazdim lábához.
Persze Ő erre csak bíztatott, hogy "- Na gyerünk! Menjél csak! Most legyél olyan nagylegény! Most járjon a szád!" , de nekem ekkor már nem járt a szám egyáltalán, sőt egy zabszem sem fért volna belém egészen addig, míg tisztes távolba nem értünk tőlük!
Ezután már csak hazafelé vettük az irányt, s mivel több mint egy óra után sem voltam képes semmit produkálni odakint, így Gazdiék csalódottan kullogtak haza velem.
Íme egy újabb video, ami tegnap készült rólam, amint éppen tanulom, hogyan kell feküdni. Ezt az eredményt 20-30 percnyi foglalkozással értük el én, és Gazdijaim nem kis örömére. Szponzorunk volt a Purina Pro Plan:-D
Úgy néz ki, hogy lassan itt a tavasz, és majd azzal együtt a vadászidény a hódokra, mert Gazdiék tréningeznek a nagy vadászatra.
Íme az ékes bizonyíték:
A napokban egyre jobban kezd érdekelni engem az ablakon túli világ, és mivel szinte egész nap egyedül vagyok, néha leülök az erkélyajtó elé, és hosszú percekig csak nézelődök. Persze néha meg kell küzdenem a függönnyel, és csak miután átverekedtem magam rajta, tudok nyugozdan leheverezni, és nézelődni:
És még egy kis extra infó:
Napokban egyre rosszabb vagyok a helyhez szoktatás/ szobatisztaság terén. Hogy mégis mit értek ez alatt, azt az alábbi kép illusztrálja:
Íme eljött az idő, hogy publikáljam első sétáimról készült lesifotókat. Bár még nem igazán kellene kinnt mászkálnom, mivel nem kaptam meg minden oltást, de jó lenne végre rászoknom a szobatisztaságra, ezért Gazdiék úgy döntöttek, egye fene, járkálhatok egy keveset a ház körül, bár kizárólag szülői felügyelettel.
Mivel már nem annyira parázok be a zajoktól, így támogattam ezt a kezdeményezést. De Srácok! Hogy a földön mennyi szag van!! Én nem is hittem volna.... Az orrom átkapcsolt porszívó-földtúró üzemmódba, és úgy ment, mintha sohasem akarnám abbahagyni. Megszagoltam én mindent: füvet, ágat, autót, kavicsot, és még annál is több embert, de valahogy az istenért nem akartam sem pisilni, sem kakilni odakinnt.
Igazából én sem tudom miért. Lehet hogy nem találom a helyem, vagy mert túl hideg volt odakint, és egy idő után úgy átfagytam, hogy semmihez nem volt kedvem, nemhogy könnyíteni magamon.
De Gazdiék akaratosak voltak, és mivel mindenáron azt szeretnék, ha kinnt végezném el a dolgom, így gondolták, hogy felruháznak, egy kis extra védelemmel a siker érdekében:
De még ennek ellenére sem jártak sikerrel, s csupán csak azt érték el , hogy borzalmasan lemerültem, s így végül Gazdival alukáltam egy jót (mivel Ő is kidőlt):
Ahogy azt már korábban is meséltem, az utóbbi időben szinte minden nap kimegyünk hosszabb-rövidebb időre sétálni... Igaz hogy egyenlőre csak ölben, de egyre kevésbé félek, és egyre jobban érdekel a séta közben a körülöttem lévő világ. Izgatottan szaglászom a levegőt, és annyira sokmindent látok hallok, és szaglok, hogy alig bírom feldolgozni az információkat. Még a farkam is csóválom, ahogy kell.
Az egyetlen problémám, hogy ebben a hidegben fázom, annak ellenére hogy a kis bundám elég vastag. S mivel drága Gazdijaim ezt ugyanúgy észrevették, mint én, próbáltak tenni ellene, oly módon, hogy bár kutyakabátkát nem, de babarucit vettek nekem, hátha ideiglenesen jólesz, csak azért, hogy kicsit extra védelmet adjon nekem a hideg ellen.
És hogy ez mennyire tetszett nekem? A képek és az arcom magáért beszél:
Ahogy látszik nem voltam oda az ötletért. És ráadásul még nagy is lett nekem, szóval egyenlőre marad a vacogás.
Zserbó Ül ,Ül, Ül! Ez az amit az utóbbi két napban annyiszor hallottam, hogy már a könyökömön jön ki. Egyetlen jó dolog az egészben, hogy ha megcsinálom amit kérnek, kapok érte egy kis jutalomfalatot, és némi simogatást:
Ami szintén érdekes hogy mostanában képes vagyok szinte mindenhol elaludni, még a játékaimon is, főleg ha épp nem akarnak velem játszani a gazdik, mert más dolguk van.
Íme néhány példa:
Itt épp estefelé elalszom a sajár játékaimon.
Itt pedig bekéretőztem a gazdihoz, es kis közös szunyálásra.
És végül íme egy kép azoknak akik nem tudják hogy honnan tudom hétről-hétre, mennyi a tömegem:
Mai napom elég érdekesen alakult. Gazdiék ma egész nap jöttek, mentek. Reggel elmentek munkába, illetve szerettek volna, de csak úgy tudtak a lakásból kiszökkeni, hogy pár darab szárazkaját kitettek a szőnyegre, és amíg én azokat majszoltam, ők kiszöktek:-S
Délután még kétszer jöttek, mentek szinte váltásban, és mikor végre mindketten megjöttek, és a bevásárlás is megvolt, bejelentették, hogy elmegyünk SÉTÁLNI!!
Mivel nem igazán értettem, hogy mire is gondoltak, mikor felkaptak, és feltették a nyakörvre a pórázt - a biztonság kedvéért, hogy nehogy elszaladjak - elindultak velem kifelé a lakásból.
Első gondolatom az volt hogy, már megint doktorbácsihoz visznek, és akkor az nem jelenthet valami jót, mármint rám nézve. Így be is ijedtem rendesen, ahogy ilyenkor egy kölyökkutyának kell. Minden porcikámban reszkettem, és csak lassan olvadtam fel, mint a mirelit csirke a mikróban. Jópár percbe beletelt, mire kezdtem ráébredni, hogy nem fognak dokihoz vinni, csak ideje egy kicsit sétálgatni a "friss" levegőn (így a párás szmogban), mégha csak Jucus-Gazdi karjaiban is.
Ekkor azonban az idegen szagok, zajok,autók, és egyéb kevésbé ismert dolgok zavarták fel kedélyeim. Egy idő után már nem voltam teljesen beijedve - csak egy kicsit - csupán bátortalan voltam, de összességében jól esett hogy kicsit kimozdulhattam a négy fal közül.
Ma reggel, mikor felkeltem, úgy gondoltam, hogy ez a nap sem fog különbözni az utóbbiaktól: Reggeli, utána gazdiék elmennek dolgozni, így tömérdek játék és szabadidő, délután ismét kaja, sok játék Gazdiékkal, némi harapdálás, majd vacsora után alvás.
Hát nem így történt. Illetve nem teljesen. Gazdiék, a munkából hazatérve bejelentették hogy "Akkor megyünk a Doktorbácsihoz!". Ez még nem is lett volna olyan nagy gond, hiszen a múltkor is csak megnézett, meghallgatta a szívem, stb..... szóval csak a szokásos lesz. Itt tévedtem másodszorra, de erről picit később.
Ennek ellenére kicsit beijedtem, és a szokásos para-reszketés fogott el. Kicsit úgy voltam én ezzel a dokival, mint a rosszgyerek a fogorvossal. Jár a szája, nagydumás, de mire a fogorvosi szobához érnek, érdekes mód elcsendesül, és már egyből nem akkora vagány. Mire odaértünk már teljesen csöndben voltam én is, még rágcsálni sem volt merszem...
Miután ránk került a sor, bementünk ahogy kell, és a Doktorbácsi elkezdett vizsgálgatni, ahogy múltkor is. Ettől hamar feloldódtam, és még a farkamat is csóváltam. Na itt kezdődött a második tévedésem.
Az egész tortúra a hőmérőzéssel kezdődött..... Vagyis hogy meg kellett mérni a testhőmet. Hasonlóan a kisgyerekekhez, nekem is a popsimban kell megmérni. Hát én ezt még nem tudtam, de hamar rájöttem, hogy nem a számba dugja. Higgyétek el nem akartam én engedni, de erőfölényben voltak, és aDoki ismerte a titkos fogásokat, amik miatt esélyem sem volt a menekülésre. Közben a Gazdiék kérdésére elmondta hogy bármilyen digitális hőmérő megteszi, ami gyorsan megmutatja az aktuális hőmérsékletet. Hát én nem tudom mi az a "gyorsan" de hogy bő fél percig bennem volt az a lázmérő, az tuti. Annyi "jó" azért volt benne, hogy kiderült hogy a kutyáknál a 39 Celsiusfok a normális.
Rövid, ám de annál tartalmasabb hányattatásom itt még nem ért véget, hiszen jött még a kombinált szuri. Bár a Gazdi azt ígérte hogy farba kapom, egy hatalmas tűvel, nem így történt. Vagyis nem teljesen. A hatalmas tű stimmelt - meg is hűlt bennem a vér - viszont nem a faromba kaptam, hanem az oldalamba. Az injekciót elég jól viseltem, meg is lepődött a Doki. Én is megörültem, hogy csak ennyi, de pár másodperc után elkezdtem érezni a hideg szurit, és csípett is. Olyan vonyításba, és parába törtem ki hogy csuda! Még ugatni is megtanultam hirtelen! Meg is ugattam a Dokit hirtelen...
De ezzel még mindig nem ért véget a látogatás... jött a féreghajtó trutyi a számba. Mintha még nem lett volna elég mára. Halas izű volt, ez kicsit javított a dolgon, de annyira azért nem.
Most ott tartunk, hogy hazajöttünk, és azóta alszom, mint akit kupánvágtak, Gazdiék legnagyobb örömére.
Mindezen tortúrák ellenére Gazdiék ajánlják minden várpalotainak a Doktorbácsit:
http://www.kutyavilagrendelo.hu/
