Ahogy azt már korábban is meséltem, az utóbbi időben szinte minden nap kimegyünk hosszabb-rövidebb időre sétálni... Igaz hogy egyenlőre csak ölben, de egyre kevésbé félek, és egyre jobban érdekel a séta közben a körülöttem lévő világ. Izgatottan szaglászom a levegőt, és annyira sokmindent látok hallok, és szaglok, hogy alig bírom feldolgozni az információkat. Még a farkam is csóválom, ahogy kell.
Az egyetlen problémám, hogy ebben a hidegben fázom, annak ellenére hogy a kis bundám elég vastag. S mivel drága Gazdijaim ezt ugyanúgy észrevették, mint én, próbáltak tenni ellene, oly módon, hogy bár kutyakabátkát nem, de babarucit vettek nekem, hátha ideiglenesen jólesz, csak azért, hogy kicsit extra védelmet adjon nekem a hideg ellen.
És hogy ez mennyire tetszett nekem? A képek és az arcom magáért beszél:
Ahogy látszik nem voltam oda az ötletért. És ráadásul még nagy is lett nekem, szóval egyenlőre marad a vacogás.
