Ma reggel, mikor felkeltem, úgy gondoltam, hogy ez a nap sem fog különbözni az utóbbiaktól: Reggeli, utána gazdiék elmennek dolgozni, így tömérdek játék és szabadidő, délután ismét kaja, sok játék Gazdiékkal, némi harapdálás, majd vacsora után alvás.
Hát nem így történt. Illetve nem teljesen. Gazdiék, a munkából hazatérve bejelentették hogy "Akkor megyünk a Doktorbácsihoz!". Ez még nem is lett volna olyan nagy gond, hiszen a múltkor is csak megnézett, meghallgatta a szívem, stb..... szóval csak a szokásos lesz. Itt tévedtem másodszorra, de erről picit később.
Ennek ellenére kicsit beijedtem, és a szokásos para-reszketés fogott el. Kicsit úgy voltam én ezzel a dokival, mint a rosszgyerek a fogorvossal. Jár a szája, nagydumás, de mire a fogorvosi szobához érnek, érdekes mód elcsendesül, és már egyből nem akkora vagány. Mire odaértünk már teljesen csöndben voltam én is, még rágcsálni sem volt merszem...
Miután ránk került a sor, bementünk ahogy kell, és a Doktorbácsi elkezdett vizsgálgatni, ahogy múltkor is. Ettől hamar feloldódtam, és még a farkamat is csóváltam. Na itt kezdődött a második tévedésem.
Az egész tortúra a hőmérőzéssel kezdődött..... Vagyis hogy meg kellett mérni a testhőmet. Hasonlóan a kisgyerekekhez, nekem is a popsimban kell megmérni. Hát én ezt még nem tudtam, de hamar rájöttem, hogy nem a számba dugja. Higgyétek el nem akartam én engedni, de erőfölényben voltak, és aDoki ismerte a titkos fogásokat, amik miatt esélyem sem volt a menekülésre. Közben a Gazdiék kérdésére elmondta hogy bármilyen digitális hőmérő megteszi, ami gyorsan megmutatja az aktuális hőmérsékletet. Hát én nem tudom mi az a "gyorsan" de hogy bő fél percig bennem volt az a lázmérő, az tuti. Annyi "jó" azért volt benne, hogy kiderült hogy a kutyáknál a 39 Celsiusfok a normális.
Rövid, ám de annál tartalmasabb hányattatásom itt még nem ért véget, hiszen jött még a kombinált szuri. Bár a Gazdi azt ígérte hogy farba kapom, egy hatalmas tűvel, nem így történt. Vagyis nem teljesen. A hatalmas tű stimmelt - meg is hűlt bennem a vér - viszont nem a faromba kaptam, hanem az oldalamba. Az injekciót elég jól viseltem, meg is lepődött a Doki. Én is megörültem, hogy csak ennyi, de pár másodperc után elkezdtem érezni a hideg szurit, és csípett is. Olyan vonyításba, és parába törtem ki hogy csuda! Még ugatni is megtanultam hirtelen! Meg is ugattam a Dokit hirtelen...
De ezzel még mindig nem ért véget a látogatás... jött a féreghajtó trutyi a számba. Mintha még nem lett volna elég mára. Halas izű volt, ez kicsit javított a dolgon, de annyira azért nem.
Most ott tartunk, hogy hazajöttünk, és azóta alszom, mint akit kupánvágtak, Gazdiék legnagyobb örömére.
Mindezen tortúrák ellenére Gazdiék ajánlják minden várpalotainak a Doktorbácsit:
http://www.kutyavilagrendelo.hu/
