Íme eljött az idő, hogy publikáljam első sétáimról készült lesifotókat. Bár még nem igazán kellene kinnt mászkálnom, mivel nem kaptam meg minden oltást, de jó lenne végre rászoknom a szobatisztaságra, ezért Gazdiék úgy döntöttek, egye fene, járkálhatok egy keveset a ház körül, bár kizárólag szülői felügyelettel.

Mivel már nem annyira parázok be a zajoktól, így támogattam ezt a kezdeményezést. De Srácok! Hogy a földön mennyi szag van!! Én nem is hittem volna.... Az orrom átkapcsolt porszívó-földtúró üzemmódba, és úgy ment, mintha sohasem akarnám abbahagyni. Megszagoltam én mindent: füvet, ágat, autót, kavicsot, és még annál is több embert, de valahogy az istenért nem akartam sem pisilni, sem kakilni odakinnt.

Igazából én sem tudom miért. Lehet hogy nem találom a helyem, vagy mert túl hideg volt odakint, és egy idő után úgy átfagytam, hogy semmihez nem volt kedvem, nemhogy könnyíteni magamon.

De Gazdiék akaratosak voltak, és mivel mindenáron azt szeretnék, ha kinnt végezném el a dolgom, így gondolták, hogy felruháznak, egy kis extra védelemmel a siker érdekében:

 De még ennek ellenére sem jártak sikerrel, s csupán csak azt érték el , hogy borzalmasan lemerültem, s így végül Gazdival alukáltam egy jót (mivel Ő is kidőlt):