A hétvégén kicsit enyhébbre fogta magát az idő, ezért Gazdiék úgy gondolták, ideje felkerekedni, és kicsit több időt tölteni kinnt, ezáltal is ösztönözve arra, hogy ne odabent végezzem a dolgom, hanem a szabadban.
Erre vajmi kevés hajlandóságot mutattam, hiszen ki ne szeretné inkább bent a melegben végezni a dolgát - véletlenszerűen kiválasztott helyen - amikor csak szeretné "az ember". De gondoltam menjünk, hiszen rég voltam kinnt énis, így első utunk egy boltba vezetett, ahol kaptam egy szép tavaszi mintázatú hámot:
Itt megjegyezném, hogy kaptam egy szép új nyakörvet is, mégpedig azért mert a régi nyakörvem már teljesen cafatokban volt - ROGZ márkájú nyakörvet nem ajánlok senkinek ezért - a nyak -és fülvakarások miatt.
De az új felszereléssel meg voltam elégedve, így neki is vágtunk a városnak. A sok séta, és szaglászás után elértünk a régi uszoda területére, ami most egy kissebb parkként üzemel. Mivel Gazdiék tudták, hogy sokan hozzák ide kutyáikat, így remélték hogy itt találkozhatok végre más kutyusokkal is.
Első találkozásom elég érdekesre sikerült, egy eléggé túletetett szafaládé kutyával. Tudjátok ez az a fajta, ami hasonlított valamikor egy tacskó féle keverékre, de a gondos zabáltatás miatt úgy elhízott, hogy menni is alig bír. Nos mivel a levegőből még nem szagoltam ki jelenlétét, így érthetően inkább a földi szagokkal voltam elfoglalva, mígnem hirtelen azt vettem észre, hogy valami, vagy valaki szaglássza a hátsóm.
Mit mondjak, ilyennel még nem találkoztam. Gyorsan meg is fordultam, hogy megnézzem magamnak azt a valamit/valakit, aki ilyenre vetemedik. Olyan jól, és olyan hirtelen sikerült megfordulnom, hogy orrunk szinte öszeért, és abban a pillanatban szinte megállt a levegő. Néztük egymást egy-két másodpercig, majd mikor bemozdultam, a virsli olyan frászt kapott, hogy egyből hátraszaladt 2-3 métert. Először nem értettem, hogy mire ez a nagy para részéről, de miután nem akaródzott neki közelebb jönni, csak messziről vakkantot bátortalanul, így örömmel konstatáltam, hogy KIRÁLY VAGYOK!
Miután megnyertem ezt a kis meccset, folytattam kis sétámat a parkban, gondolván hogy "Ugyan, ki lehet itt ellenfél nekem?" Nos ekkor jött két újabb gazdi, két nálam sokkal nagyobb kutyussal. Az egyik egy hét hónapos Angol szetter, a másik egy kicsit idősebb németjuhász volt. Először szerettem volna megismerkedni velük, ugyanúgy, mint az előző kutyussal, gondolván, hogy ezek is biztos olyan gyámoltalanok lesznek, de miután a Németjuhász nagyon fente rám a fogát, hamar meggolndoltam magam, és inkább farkam behúzva visszaiszkoltam gazdim lábához.
Persze Ő erre csak bíztatott, hogy "- Na gyerünk! Menjél csak! Most legyél olyan nagylegény! Most járjon a szád!" , de nekem ekkor már nem járt a szám egyáltalán, sőt egy zabszem sem fért volna belém egészen addig, míg tisztes távolba nem értünk tőlük!
Ezután már csak hazafelé vettük az irányt, s mivel több mint egy óra után sem voltam képes semmit produkálni odakint, így Gazdiék csalódottan kullogtak haza velem.
