Ma érkezett el az a nap, mikor Gazdiék elvittek kutyaoviba. Nem is tudtam, hogy már hetek óta beirattak engem, így meglepetésként ért, mikor a kocsikázás után egy teljesen új helyen találtam magam. Mégpedig a 4Tappancs székesfehérvári telepén.
Mivel kicsit korábban érkeztünk, így volt idejük Gazdiéknak elintézni a parírügyeket, és kifizetni az ovi díját.
A nagy szél ellenére, és annak ellenére hogy egyenlőre csak mi voltunk, bementünk a kijelölt területre, ahol alaposan felmértem a terepet, amíg ak oktatók pihentek:
Terepszemle közben játszottunk keveset az oktatók kutyusaival, főleg a szép border-collieval:
Nagyon sok mindent tanultunk, annak ellenére hogy jelenlegi tudásom - hogy ülök, fekszem, pacsit adok kézjelre és/vagy vezényszóra - imponált nekik. Tanultuk hogy nem kell megijedni ha idegen helyeken kell leülni, vagy lefeküdni:
Tanultuk azt is hogy nem baj ha idegen helyeken kell átkelni, mert az sem valami rémísztő:
Tanultuk, hogy néha át kell ugranunk dolgok felett, hogy tovább juthassunk:
Tanultuk hogy hogyan keljünk át a nehezebb terepeken:
Végül azt is tanultuk, hogy néha bizony egy alagúton is keresztül kell menni hogy célunkat elérjük:
Annak ellenére hogy sajna csak egyedül voltunk, a Tanárok ugyanolyan lelkesedéssel, és elszántsággal tanítottak bennünket, mintha tucatnyian lettünk volna, szóval le a kalappal előttük.
Mi pedig sokat tanultunk , és jól elfáradtunk.
