Mai napom elég érdekesen alakult. Gazdiék ma egész nap jöttek, mentek. Reggel elmentek munkába, illetve szerettek volna, de csak úgy tudtak a lakásból kiszökkeni, hogy pár darab szárazkaját kitettek a szőnyegre, és amíg én azokat majszoltam, ők kiszöktek:-S
Délután még kétszer jöttek, mentek szinte váltásban, és mikor végre mindketten megjöttek, és a bevásárlás is megvolt, bejelentették, hogy elmegyünk SÉTÁLNI!!
Mivel nem igazán értettem, hogy mire is gondoltak, mikor felkaptak, és feltették a nyakörvre a pórázt - a biztonság kedvéért, hogy nehogy elszaladjak - elindultak velem kifelé a lakásból.
Első gondolatom az volt hogy, már megint doktorbácsihoz visznek, és akkor az nem jelenthet valami jót, mármint rám nézve. Így be is ijedtem rendesen, ahogy ilyenkor egy kölyökkutyának kell. Minden porcikámban reszkettem, és csak lassan olvadtam fel, mint a mirelit csirke a mikróban. Jópár percbe beletelt, mire kezdtem ráébredni, hogy nem fognak dokihoz vinni, csak ideje egy kicsit sétálgatni a "friss" levegőn (így a párás szmogban), mégha csak Jucus-Gazdi karjaiban is.
Ekkor azonban az idegen szagok, zajok,autók, és egyéb kevésbé ismert dolgok zavarták fel kedélyeim. Egy idő után már nem voltam teljesen beijedve - csak egy kicsit - csupán bátortalan voltam, de összességében jól esett hogy kicsit kimozdulhattam a négy fal közül.
