A napokban egyre jobban kezd érdekelni engem az ablakon túli világ, és mivel szinte egész nap egyedül vagyok, néha leülök az erkélyajtó elé, és hosszú percekig csak nézelődök. Persze néha meg kell küzdenem a függönnyel, és csak miután átverekedtem magam rajta, tudok nyugozdan leheverezni, és nézelődni:
És még egy kis extra infó:
Napokban egyre rosszabb vagyok a helyhez szoktatás/ szobatisztaság terén. Hogy mégis mit értek ez alatt, azt az alábbi kép illusztrálja:
