Egy spaniel mindennapjai

Gazdiék végre kezdik észrevenni, hogy fejlődöm. És nemcsak arról beszélek, hogy cseperedem, mint egy gomba, hanem hogy néha már hallgatok a nevemre, lassan már a szóbol (NEM, NEM) is értek, és ha el akarják kapni a grabancom, már szinte menekülök. Hanem arról is, hogy már tudnak…

Tudon, az elmúlt pár napban nem volt semmi posztolás a blogon. Nem azért mert nem történt semmi, hanem mert kitöröltem a cache-t a gépből és így Gazdi nem tudot belépni. Sajnos beletelt pár napba, mire az Inda helpdeskkel sikerült végre zöldágra vergődni, de hála nekik ma ismét…

Mivel délelőtt a Gazdiék itthagyták a számítógépet, gondoltam, megnézem, hogy a blognak milyen a látogatottsága. Az utóbbi pár nap számai elég érdekesen alakultak:      Mit mondhatnék? Értetlenül álltam a jelenség előtt.... Valakinél beragadt a refresh button??…

A hétvégém elég kimerítőre sikerült. Mivel Gazdiék sokkal többet voltak itthon, mint az elmúlt napokban, így sokkal többet játszottak velem, a legnagyobb megelégedésemre. Hiszen ha már ittvagyok, akkor igenis foglalkozzanak velem. Sajnos még mindig nem tudom elviselni ha nem velem…